Domonkos Jolán

Az életed olyan, amilyennek éled...

Előzmény:   A felismerés

A szeretet ott van
minden egyes szóban,
hallgasd meg a szavam,
én most hozzád szóltam!

Az élet nem sótlan,
keserű, vagy édes.
Az életed olyan,
amilyennek éled.

Választhatsz könnyűnek,
vagy nehéznek érzed,
Te döntöd el ezt is,
egyszerű a képlet.

Mikor negatív vagy
gondolataidban,
megérkezik a baj
bizony nagyon hamar.

Ha csak szépre gondolsz,
és a jót keresed,
bekopog ajtódon
az életszeretet.

Megérted majd akkor,
hogy ilyen az élet.
Megérted és akkor
gyönyörűnek érzed.

A szeretet voltam,
most csak hozzád szóltam.
Fogadd meg a szavam!
Én jót tanácsoltam...

Sokan feltették a kérdést, többféleképpen, hogy egyáltalán miért írogatok, miért nem jelentetem meg pénzért, amit csinálok és mi a célom ezzel. Volt aki azt kérdezte, miért nem csoportosítom a posztokat témájuk szerint.

Az első és legfontosabb, amit több helyen hangoztattam, hogy nem vagyok író.
Az én szememben nem az az igazi író, akinek megjelent egy könyve, avagy pár cikke itt-ott. Az író egy foglalkozás , amit tanulni kell és megélhetést biztosít. Nem tanultam ezt és a megélhetésem sem ebből származik. Logikusan következik hát, hogy nem vagyok író. :)
Ebből az is következik, hogy egy igazi író azt írja meg, amit akar, amit kell, amit megrendelnek tőle. Ezzel szemben én azt írhatom, amit akarok, ami tetszik, amit igaznak ...

Móra Ferenc

A gyevi törvény

Gyevit ne tessék keresni a térképen, mert a térképen csak Algyő található, egy macskaugrásnyira Szegedhez. De hát a mappa* mondhat, amit akar, a gyevi magyar mégiscsak jobban tudja a faluja nevét, mint a mappa. A gyevi magyar itt árulja a sült tököt a kultúrpalota tövében, a két kűszent lábánál, akiknek nagy örömük telhet ebben a déligyümölcsben, lévén az egyik Homérosz, a másik Arisztotelész. Kérdezem tőle, hová való, ezt feleli rá:​

– Leginkább csak Gyevibe.

Charles Perrault meséje



Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy özvegyasszony, és annak két lánya. Az idősebb lány szakasztott olyan volt mint édesanyja, aki csak rápillantott, azt hitte, az édesanyját látja. Ám mindkettőjük természete kellemetlen volt és hiú, senki sem szerette őket.

A fiatalabb lány édesapjára ütött, kedves volt, jó szándékú és udvarias, ráadásul a legszebb lány, kit szem valaha látott.

Minthogy az emberek természetéből fakad, hogy jobban szeretik, ki hozzájuk hasonló, az anya imádta idősebb lányát, a kisebbet viszont megvetette, folyton dolgoztatta, és még azt sem engedte, hogy egy asztalnál egyen velük.

A fiatal lány feladata volt, hogy minden nap kétszer hozzon egy teli kancsó friss vizet a forrásból, mely másfél ...

BAZSOV

ARANYHAJSZÁL

A régi időkben történt, amit most elmondok. Kevés ember élt akkor ezen az erdős vidéken.

Sík mezők, rétek közelében telepedtek le, ahol szabadon legelhetett a jószáguk. Errefelé ilyet bizony nem leltek volna. Most is olyan erdők sűrűsödnek itt, hogy csak itt–ott látszik egy tenyérnyi az égből, akkoriban pedig járhatatlan rengeteg volt körös–körül. Csak vadászok járták az erdőt.

Élt itt egy híres vadász, úgy beszélik. Ajlipnak hívták. Nem volt nála bátrabb ember az egész környéken. Egyetlen nyílvesszővel ejtette el a medvét, fél kézzel agancson ragadta, s maga mögé hajította a szarvast. Farkassal, egyéb vaddal is elbánt könnyűszerrel. Egy se menekülhetett, ha Ajlip szeme elé került.

Ajlip ...

Ki mondta, hogy a jó tündérek csak nőből lehetnek? Nos, ez óriási tévedés! A fiúk éppen olyan jól tündérkednek, ha nem jobban.

16 éves lehettem, amikor nagymamám padlásán találtam egyszer egy képet, amin egy édes kicsi fiúcska volt. Olyan 6-7 évesnek látszott és nagyon aranyos, mondhatnám tündéri volt, csak éppen nagyon szomorúnak látszott. Egyből feltámadtak akkor még éppen csak kialakulóban levő anyai ösztöneim és szerettem volna felvidítani.

A kép eléggé régi volt és poros.

Természetesen első dolgom volt leporolni, hátha attól felvidul a fiúcska képe. Szebb lett és tisztább, de persze nem lett vidámabb. Minél jobban igyekeztem a portörléssel, annál erőtlenebbnek éreztem magam. És… annál szőrösebbnek. ...